Ballabás Eszter
Harc a fekete aranyért
Gazdasági és környezeti érdekek tükrében

    Az 1800-as évek második felében Pennsylvaniában fedezték fel az első újkori olajmezőket. Azóta a világ kórosan az olaj bűvöletébe került. Ez hajtja a repülőket, autókat, hajókat, fontos szerepe van a villanyenergia előállításában, főzünk, fűtünk vele, alapja több műanyagfajtának; egyszóval nélkülözhetetlen a mindennapi életünkben. A probléma abból adódik, hogy becslések szerint az évszázad közepére a világ olajtartalékai ki fognak merülni, így az emberiség előbb-utóbb kénytelen lesz más energiahordozókat is felhasználni.
    Első alkalommal, az 1973-as olajválság idején ébredt rá az emberiség, hogy a világ szénforrásokra épített ipara és energiaellátása nem áll olyan biztos lábakon, mint azt addig hitték1. A kőolaj árának folyamatos emelkedése jelezte, hogy ezek az anyagok mennyisége bizony véges. A világot nem csak az olaj hiánya, hanem a vég nélküli kitermelésnek és fogyasztásnak köszönhetően visszafordíthatatlan környezeti károsodás is fenyegeti. A gazdasági érdek a kitermelés fokozását, és az eddig fel nem derített területek kihasználását követeli. Ezzel szemben a környezeti érdekek a károsanyag-kibocsátás csökkenését, és az alternatív energiaforrásokkal való hatékonyabb helyettesítést sürgetik.
    Az alternatív energiaforrások közé tartozik a nukleáris, a geotermikus, a nap-, a szél-, a víz- és az árapály-energia. Ezek az eljárások egyenlőre kevésbé gazdaságosak, mint a fosszilis energiaforrások, viszont jóval környezetkímélőbb megoldásnak számítanak. A fosszilis tüzelőanyagok elégetésekor szén-dioxid kerül a levegőbe, ami az üvegházhatás révén a légkör felmelegedéséhez vezet, ennek pedig hosszú távon beláthatatlan következményei lehetnek2. Az alternatív energiaforrások hasznosításához a szükséges technológiák javarészt rendelkezésre állnak, vagy kifejlesztés alatt vannak, bekerültek a köztudatba, lassan a politikai döntések részeivé is váltak. Elterjedésükkel sok ország jobban ki tudná használni természeti adottságait. "Mindenre szükségünk lesz, amit csak kinyerhetünk a biomasszából, a napfényből meg a szélből, s még így is kérdéses, hogy mindez elegendő-e."3
    Elemzők szerint nem kizárt, hogy a közeljövőben újabb olajválság fenyeget4. A folyamatos drágulás gondot okoz az olajimportáló országoknak, mert az energiaköltségek növekedése visszavetheti a gazdasági fejlődést, növelheti az inflációt, megcsappanhat a beruházási kedv és a hatalmon lévő pártok népszerűségének sem kedvez.
    A gazdasági növekedés miatt másfél évtizede nem volt ekkora igény a nyersolajra. A fejlődő országokban nem várt igény mutatkozik. Kína gazdaságának olajigénye például húsz százalékkal emelkedett egy év alatt, ezzel párhuzamosan az Egyesült Államok igényei is folyamatosan nőnek. A nagyobb olajtársaságok a hatékonyabb működés érdekében kisebb készlettel dolgoztak, emiatt a világpiaci árra a politikai helyzet is mind inkább hatással van (közel-keleti konfliktus, venezuelai zavargások). Az OPEC (olajexportőrök szervezete) a világ olajexportjának több mint a felét az ellenőrzése alatt tartja, így a saját érdekeit szem előtt tartva, próbálja magasan tartani az olaj árát. Mindezt teszi a termelés mesterséges visszafogásával (kvótákkal).
    Szaúd-Arábia a világ legnagyobb olajkitermelő országa, ami azt jelenti, hogy az Egyesült Államoknak is az egyik legnagyobb importőre. A mostanában oly sokat emlegetett terrorizmus miatt azonban nem feltétlenül nézhető jó szemmel, ha egy olyan országgal ápol jó kapcsolatot, ahol az emberi jogokat nyíltan semmibe veszik. A Szaúd-Arábiával fennálló törékeny üzleti kapcsolata miatt Amerikának új olajforrást kellett keresnie. Ekkor jöhetett szóba Irak neve, amit egyesek szerint az Öböl-háborúhoz hasonlóan nem "humanitárius okokból" és nem a "demokrácia megteremtése" miatt támadott meg az USA, hanem azért, hogy megkaparintsa a több milliárd hordónyi olajat, amit az ország földje még kincsként rejt magában. Nem vitás, hogy a háború miatti olajár-emelkedésből származó extrahaszon az amerikai multinacionális olajvállalatoknak és a magánszektornak is kedvezett. A levét igazából az a sokmillió vásárló itta meg, aki nem győzte pénzzel a tankolásokat.
    Irak rendelkezik a világ második legnagyobb bizonyított kőolajtartalékával, amely valószínűsíthető, hogy a világ teljes kőolajkészletének a 10 %-a, ezenkívül az iraki olaj kitermelése a legolcsóbb. Irakban több mint 400 új kút megnyitását tervezik, ehhez azonban több milliárd dolláros beruházás szükséges, hiszen a 70 bizonyítottan létező olajmezőből 55 még feltáratlan5.
Szaddam Husszein hatalmon maradásával a helyzet Oroszországnak és Kínának kedvezett volna, hiszen ők részesülhettek volna az iraki olajból. Amennyiben az Egyesült Államoknak sikerülne ellenőrzése alá vonni az iraki olajkutakat, úgy kielégíthetné az egyre fokozódó amerikai igényeket.
    Az USA a Közel-Kelettől való függését a nyugat-afrikai területeken történő kitermelés fokozásával csillapítja. A Guineai-öbölből származó nyersolaj jelenleg az amerikai szükségletek 15%-át fedezi6. Afrikában is sokan jól járnak az olajból származó pénzből (vállalatok, bankok, az uralkodó osztály), miközben például Nigériában a többség napi egy dollárból próbál megélni. Éppen ezért, a szegény országokban a kőolajat az "ördög ürülékének" nevezik7.
    Az iparosodott országok napi kőolaj fogyasztása eléri az 50 millió hordót, ennek 40%-át egyedül az USA használja fel. 2020-ra a világ kőolajkereslete a gazdasági növekedéstől függően 37-90%-kal fog emelkedni. Ekkorra az Egyesült Államoknak évi 3,25 milliárd hordónyi kőolajra lesz szüksége. Az országban felhasznált olajnak kb. a fele származik importból, de 2020-ra elérheti a 2/3-ot is, ami logikussá teszi, hogy új lelőhelyek felé vegyék az irányt - bármi áron. Ezt erősíti Dick Chaney alelnök azon kijelentése is, miszerint "az energiabiztonságot az Egyesült Államok kereskedelem- és külpolitikájának legfőbb célkitűzésévé kell tenni."
    Ez a pazarló és erőszakos kitermelés azonban nem csak bolygónk éghajlatát, hanem a biztonságot és a békét is fenyegeti. A levegőbe kerülő szén-dioxid miatt megváltozhat a Föld éghajlata. Az éves középhőmérséklet 3 C^o-kal megemelkedhet, ami miatt megolvadhatnak a sarki jégsapkák, a tenger szintje 5-7 méterrel megemelkedhet. Ha ez bekövetkezne, akkor víz alá kerülne Florida, Hollandia, Észak-Németország.
    A kőolajszállítással (a baleseteket nem számolva) évente 2-3 millió tonna kőolaj ömlik a vizekbe. Egyetlen liter kiömlött olaj 600 ezer liter tengervizet is megfertőzhet. Az egyik legsúlyosabb ilyen szennyezés 2001-ben következett be, amikor a világ legnagyobb teljesítményű tengeri fúrótornya elsüllyedt Brazília partjainál.8 A szétterülő olaj vékony filmréteget képez a vízfelszínen, megakadályozva a légkör és a víz között lezajló természetes gázcserét. Gátolja a fény bejutását, ami a fotoszintézist akadályozza, megmérgezi az élőlényeket, a táplálékláncon keresztül pedig az emberre is veszélyes lehet. Az olajfoltok feltakarítása drága és nehéz feladat. A megoldások közül a leghatékonyabb a megelőzés lenne, vagyis kötelezni az olajszállító országokat, hogy szigorítsák biztonsági előírásaikat.
    Kezdetben csak szárazföldi kutak léteztek, de hamar rájöttek, hogy a tengermélyről is kitermelhető olaj. Kevés olyan terület maradt, ami nem érintett a kitermelésben. Ezek közé tartozik, ahol nincs olaj, ahol gazdaságtalan a kitermelés, és persze a természetvédelmi területek is. A gazdasági érdekek most már azt követelik, hogy az alaszkai vadrezervátum nyissa meg kapuit az olajtársaságok előtt. A természet kincsei úgy látszik kevésbé értékesek...
    Végül érdemes áttekinteni a témával kapcsolatos hazai aktualitásokat. Magyarországon a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint három év alatt (2000-2003) körülbelül ötszázezerrel nőtt a forgalomban lévő gépkocsik száma9. Ez jól tükrözi, hogy - mint a világon szinte mindenhol - nálunk is egyre nagyobb az igény az autózásra, amihez ugyebár üzemanyag kell, persze nem mindegy milyen...
Mostanában oly sokat lehet hallani a biodízel kifejezést, ami Nyugat-Európa több országában már költségkímélő és környezetbarát megoldásként megjelent, nálunk pedig tilos használni. Érdemes utánagondolni, hogy azok a cégek, akik begyűjtik tőlünk a használt sütőolajat (ami egyébként veszélyes hulladéknak minősül), valójában mit is tesznek vele. Jó üzletet (!), hiszen a konyhai maradék zsiradék kisebb hányadából takarmány alapanyag lesz, nagy része viszont exportra kerül, és az EU országaiban biodízel készül belőle.
    Étolajjal tankolni a hatályos magyar jogszabályok szerint bűncselekménynek minősül, hiszen a benzin jövedéki terméknek minősül, amit a boltban vásárolt étolajnál nem fizetünk ki a magyar államnak, vagyis engedély nélkül állít elő jövedéki terméket az, aki a gázolaj és az étolaj keverésével működteti autóját. Ezt fogalmazza meg az 2003. évi CXXVII. jövedéki adótörvény10. Vagyis biodízelhez egyelőre csak úgy juthatunk, ha pl. Ausztriában tankolunk, és azzal hazagurulunk. A határon ilyenkor bizonyítanunk kell az üzemanyag származását.
    A fent leírtak alapján elmondható, hogy az olaj minden ország gazdaságára hatással van, hiszen a nagyhatalmak mechanizmusai befolyásolnak mindent. A természeti érdekek egyelőre háttérbe szorulnak, de az egyre gyakoribb figyelmeztető jelek előbb-utóbb legyőzik a gazdasági érdekeket.

Megjelent:
Honlapon: 2006.02.26.
Egyéb: -